Új élet. Új élet?

Ma egy munkatársam feltette a kérdést e-mailben: ki mit vesz karácsonyra? Erre elbőgtem magam.

Több éve már, hogy nincs karácsonyom. Amióta apám az életünkben először megvett ezüstfenyőt nem díszítette fel, mert fontosabb volt neki, hogy szenteste reggelén kocsmába menjen és berúgjon, és mi feldíszítetlenül dobtuk ki a fát…

Ennek ezer éve már. De azóta legszívesebben átaludnám az év végét. Mindenki vásárol, díszít, rohangál.

Én idén sem veszek senkinek semmit, és én sem kapok senkitől semmit, és ismét nem lesz karácsonyfánk sem…

Erről ennyit…

Van egy pasi. Idős. Facebookon ismerkedtünk meg. Ilyen normális pasival még nem találkoztam. El akar jönni hozzám. Nem tudom, belemehetek-e ilyenbe..

Most magamnak írogatok. De ki kell adnom magamból, mert senki nincs, aki meghallgatna. Nincs barátnőm, családom, baráti köröm. Semmi…Egy nagy nulla vagyok.

Nem tudom, hogy mit és hol, de valamit nagyon elrontottam az életben.

Igazából jó ember vagyok. Azaz lennék. Ha az apám tönkre nem tette volna. Most itt állok, felnőtten, egyes egyedül a világban, és nem tudom mihez kezdjek.

De vajon hogyan hagyhatjuk magunk mögött a múltat?

Hogyan? Kivel? És egyáltalán miért? Tegnap este borotvával vagdostam a csuklómat.